[KATALIST] Kerdesek a valaszokhoz, meg valaszok a kerdesekhez

[Nagy Elemer Karoly]

 	Szép Jó Napot!

Remek alkalom és jó kifogás, hogy meglovagolva a vitát, magánemberként 
(meg persze egyéni vállalkozóként) elemezzem kicsit a szabad / nyilt kódú 
szoftverek előnyeit, meg ilyesmiket.

A valósággal való hasonlóság, mint tudjuk, csak a véletlen műve lehet, 
jogi értelemben.

Tehát, adott egy X rendszer, amit használnak a konyvtárak, és fizetnek 
érte Z összeget. Egyszer csak a rendszer fejlesztője úgy dönt, hogy 
mostantól az X rendszer új ára C*Z. Mi történik ilyenkor?
(Tegyük fel, hogy C>1, sőt, C>>1, például 16).

Ha az X nem szabad szoftverekből áll, a könyvtár vagy kifizeti a C*Z 
összeget, vagy lemond a szoftver használatáról és bajlódik az adatai 
"visszaszerzésével", ami jobb esetben is egy konverzió - X rendszer 
készítője persze megnehezítheti a dolgát, hiszen a "bérleti szerződésben"
kikötheti pl. hogy a rendszerből az adatokat csak Ő konvertálhatja ki D*Z 
összegért, különben nem vállal felelősséget. (Szegény könyvtar meg közben 
azt hitte, hogy megvette a szoftvert, haha, kis buta, nevessük ki együtt, 
nem tudja mi a különbség a "bérlés" és a "tulajdon vásárlása" között).
Esetleg használhatja a szoftvert a készítő akarata ellenére is, arra 
hivatkozva, hogy Ő úgy értelmezi a szerződést, de a végén még lecsukják 
szegényt illegális szoftverhasználatért.

Namármost, ha az X szabad szoftver, akkor mi történik?
A könyvtar keres egy másik céget, amelyik nem C*Z összeget, csak B*Z 
összeget kér, és ezentúl azzal tartatja karban a szoftvert - X rendszer 
készítője meg éljen meg, amiből tud (ezért sem szereti X rendszer 
készítője a nyílt kódú szoftvereket, ugye?). Ha meg rendszerváltásra 
készül, akkor belenéz a kódba, és megnézi, hogy az X rendszer hogy kezeli 
az adatait, majd kikonvertálja.

A "szabad" egyébként az angol "free" fordítása, ami jelent egyrészt 
"ingyen" szoftvert, másrészt "szabad" szoftvert. Mostanában inkább a 
"Free / Open Source Software" vagy F/OSS kifejezést használják, azaz a 
"szabad / ingyenes és nyílt forrású" kifejezést. Megjegyzendő, hogy egy 
szoftver lehet nyílt forrású és nem ingyenes (pl. Red Hat Linux), zárt 
forrású és ingyenes (ez a Freeware), zárt forrású és nem ingyenes (pl. 
Microsoft Windows XP), nyílt forrású és ingyenes (pl. Debian Linux).

Az ingyenesség jó, de megvan az a hátulütője, hogy a szoftver készítője 
elmegy valahová dolgozni, és nem a szoftver fejleszti / tartja karban - 
ezért a minősége nem olyan, mint amit teljes munkaidőben fejlesztenék / 
tartanák karban. Erre megoldás, ha a fejlesztőnek fizetünk (pl. Red Hat 
Linux) azért, hogy teljes állásban fejlesszen, de megkötjük, hogy a 
szoftver nyílt és elérhető a köz számára, úgyhogy ha nem vagyunk 
megelégedve vele, elmehessünk másikhoz.

Logikus tehát, hogy ha úgy látja az ember, hogy nincs olyan rendszer + 
szállító, amelyik jó árút adna olcsón (mert ugye ha az van, akkor nincs 
probléma), akkor konzorciumba tömörül és összedob néhány 
szoftverfejlesztőre, esetleg bevonva az OSZK-t, a BME OMIKK-ot, az ELTE-t, 
a JATE-t, stb., és az eredményt ingyen hozzáférhetővé teszi, a 
fejlesztőket meg alkalmazza karbantartásra/továbbfejlesztésre.
Ha valaki ilyesmit akar, kezdheti a szervezkedést azzal, hogy eldönti, 
mennyi pénzt tud rászánni, és elkezd másokat is beszervezni - ahogy nő a 
pénz, egyre inkább lehet válogatni. Addig is, kis könyvtárakat még kockás 
füzettel is el lehet kezelni.
Ennek mellesleg megvan az az előnye is, hogy jópár dolgot (pl. 
bibliográfiai rekordok, biztonsági mentések) elég jól meg lehet oldani 
központilag is.

Felmerül persze a kérdés, hogy Állam Bácsi miért nem csinálja ezt meg 
helyettünk? Ugye, ha mi lennénk az Informatikai Miniszter, meg ha lenne 
olyan, akkor megvennénk egy ilyen szoftvert (Pl. a SZTAKI-ét), és minden 
könyvtárnak ingyen odaadnánk - de persze pár könyvtárnak nem tetszene, 
inkább X-et kérnének, vagy sajátot akarnának fejleszteni, vagy 
korrupció-gyanuba keverednénk, úgyhogy egyszerűbb csak széttolni 
a pénzt és rájuk hagyni, hogy mit vesznek.

A rossz zárt kódú programokat meg úgy lehet megúszni, hogy nem veszi meg 
őket az ember, oszt a gyártő csődbe megy - kivéve ha mázes-mázas szép 
beszédével (meg esetleg egy kis csúszópénzzel) meggyőzi a könyvtárosokat 
vagy az igazgatókat vagy a minisztereket, hogy vegyék meg a szoftverüket - 
lehetőleg kötelezően az egész ország számára.

De egy szép bojkott sok üzletet ki tud nyírni - gondoljunk csak a Danone / 
Győri Keksz ügyre.

Maradok:
Nagy Elemér Károly