[KATALIST] VIP konyvtarhasznaloi gyakorlat es szabalyozas

["Szabó G. Tibor"]

Kedves kollégák,

tájékozódni szeretnék a felsőoktatási könyvtári szolgáltatás-regulációt 
és valós gyakorlatot illetően a következő kérdésben:
- vannak-e könyvtáruknak megkülönböztetett (VIP) használói vagy 
használói csoportjai
- mik a VIP szakmai, szolgáltatáspolitikai indokai
- miben különböznek a VIP-es használói jogok a többi felhasználóétól
- vannak-e az esetleg érvényben levő differenciálásnak (VIP-es 
privilegizálásnak) anomáliái, tehát mennyire bevált (hatékony), ismert 
és elfogadott a gyakorlat?
Természetesen szívesen várom a nem felsőoktatási szférából érkező 
tapasztalatokat, véleményeket is!
A magánba érkező válaszokat is örömmel fogadom, megértve, hogy egyes 
intézmények szervezeti kultúrája sajnálatos módon nem tolerálja az e 
kérdésekre adott nyilvános szakmai választ vagy véleménynyilvánítást. 
Azt is megértem, ha privátba sem saját vagy hivatalos fiókból írnának, 
hanem a netuddki at akarhol.com-ról.

Kérdésem oka, hogy könyvtárunk felül kívánja vizsgálni a jelenlegi 
szolgáltatáspolitika VIP-es felhasználási gyakorlatát. Gyűjteményünkben 
az olvasói VIP-státusz az oktatókra és egyéb besorolású munkatársakra 
terjed ki és a következőket jelenti:
- az egyidejű kölcsönzött példányszám nem korlátozott, míg egy nem 
VIP-esnek csak 5 fizikai egység jár
- kilóghatnak a kölcsönzési határidőkből úgy, hogy ezért nem hajtjuk be 
a késedelmi díjat
- nem kapnak automatikus felszólítást a késedelmeikről, helyette egyéni 
tájékoztatást biztosítunk.

Egy ilyen "puhán" definiált rendszerben óhatatlanul felvetődnek a 
következő kérdések:
- hol húzódnak a határai a "pozitív diszkriminációnak"?
- a nyilvános könyvtárak demokratikus hozzáférési elve nem sérül-e (ill. 
szakmai etikai elveink is)?
- a VIP-esek toleranciájára, olvasói szolidaritására bízott kölcsönzési 
rendszer erőforrás-gazdálkodási szempontból racionális-e?
Ebből látható, hogy a mai helyzettel szemben egy következetes 
VIP-regulációt kívánunk kialakítani. Remélem, ezt elvi alapon senki nem 
utasítja vissza, pl. hogy a VIP könyvtárhasználat egyfajta 
urambátyámozás, netán "erősebb kutyás" könyvtárszociológiai jelenség, 
így szabályozhatatlan.

Mottó:
„… Nagyon határozott véleményem van a magyarországi egyetemi 
könyvtárakról általában és egyenként is.
Általában nem a könyvtárakkal van a gond, hanem azzal a szemlélettel, 
amelyet a legtöbb tanár képvisel:
a könyvtár a tanároké, a hallgató meg szerezzen könyvet, ahol tud. […] 
"Bezzeg Amerikában" -- ez itt nem
Amerika, és Amerika is változik. Ma már nem vásárolnak ott sem úgy, hogy 
egy példányt a tanárnak, többet
a diáknak. Amit megvesznek az egy példány, az a nyilvános könyvtárban 
van, és nem ülhet rá élethossziglan
a professzor úr.” (Részlet Monok István: Könyvtárak és szolgáltatások 
c., a KATALIST-on régebben megjelent e-mailjéből).

A VIP-jogokat az azzal nem rendelkező hallgatóknak úgy szoktam 
magyarázni (mivel gyakran szembesülnek azzal, hogy bizonyos 
kulcsfontosságú művek egyes példányai szinte állandóan oktatóknál 
vannak), hogy az oktatás minőségét alapvetően a tanár 
szolgáltatóképessége határozza meg. Ha a tanár nem felkészült, nem 
olvasott, nem korszerű, akkor abból semmiképp sem kerekedhet ki egy 
értékes képzés, illetve a megszerzett ismeretek szükségszerűen laposak, 
esetlegesek, soványkák lesznek.
Most, hogy minőségmenedzser képesítést szereztem, már tudom, hogy ez 
miért nem teljesen igaz: a minőség az érdekeltek értékítélete arra 
vonatkozóan, hogy az igénykielégítési folyamatban mennyi értéket véltek 
szerezni. Nevesítendő érdekeltek itt a felhasználók (ill. azok 
szegmensei), a fenntartók, a szolgáltató könyvtárosok, az (adófizető) 
társadalom.

Ha a hallgató pl. anyagi okokból rosszul fér hozzá az explicit tudáshoz 
(= a szakirodalmat nem tudja megvenni), akkor ott a hozzáférési 
esélyeket kiegyenlíteni hivatott közgyűjtemény. Ha viszont az a 
korlátozott javakkal oly módon privilegizálja az oktatót, hogy az 
egyúttal a hallgatói hozzáférési esélyek aránytalan csonkítását jelenti, 
az oktatás fogyasztási folyamatában (a tanulási szakaszban) zavart, 
kielégítetlenséget okoz. Ez annyit tesz, hogy a hozzáféréstől 
megfosztott hallgató csekélyebb tudása épp úgy sérti az 
oktatási-tanulási folyamat minőségét, mint a tanár rossz ellátottsága. 
Mondhatjuk persze, hogy a csekélyebb hallgatói tudás kulcseleme inkább a 
csekély tanulási erőfeszítés és a rossz képességek, de ez másra is igaz: 
a felkészületlenebb ill. fokozat nélküli oktató hiányosságai épp így 
betudhatóak a csekélyebb szakmai erőfeszítéseknek vagy oktatói kvalitásnak.

A könyvtárt amúgy sem ez a tanár és diák oda-vissza mutogatás érdekli, 
hanem a "komplex hatóanyagú orvosság", a
- az igényeknek megfelelőbb dokumentumok,
- a felhasználó létszámmal és használói dinamikával jobban korreláló 
példányszám és végül
- a hozzáférés demokratizmusa (amit akár a korszerűbb hozzáférési módok 
is manifesztálhatnak, mint az
e-jegyzetek: ezzel az előző pont fontosságát csökkenthetjük).
Egyértelműen szó van itt költségekről is a demokrácián meg minőségen 
túl. A szolgáltatórendszerben a dokumentumokra költségek rakódnak 
(nyilvántartás, feltárás stb.), melyek egy főre vetítve annál 
magasabbak, minél kevesebben használják a dokumentumot. Ha csak egy 
ember használja, nem egyszerűbb lenne azt a dokumentumot a megvásárlás 
után azonnal nekiadni és nem cifrázni a dolgot?

A VIP-regulációt nem olyan egyoldalúan képzelem el, hogy határoljuk be a 
VIP-jogokat és kész. Hallom, a hazai felsőoktatásban van rá példa, hogy 
az oktatók a tanított tárgyak dokumentumait megvásárolják és e vásárlási 
számlákat a GH elszámolja. Külföldi példa, hogy az intézmény az oktatóknak
Én támogatom ezt még akár olyan áron is, hogy az ún. könyvtári 
költségvetés egy hányada ilyen dologi kiadásként jelentkezzen (bár 
jobban örülnék, ha alulfinanszírozottságunk mellett ennek 
többletforrásai lennének). Az egésznek persze csak akkor van értelme, 
haz az összes könyvtári dokumentumra vonatkozóan viszont következetesen 
érvényesül a használói demokratizmus - másként csak privilégiumokat 
növelünk.

Gyakran hallom oktatóktól ezekre a problémákra a következő intoleráns 
reagálást: "A diák vegye meg!". Kérdem én, ilyen megközelítéssel élve: 
és az oktató miért ne? Neki mennyivel kevesebb oka, joga és érdeke 
fűződik ehhez a megoldáshoz? Mert a hiányos felkészültségű diákot - a 
hazug analógiájára - hamarabb utolérik, mint a korlátolt tanárt? Gyakori 
érv az is, hogy a tanárnak sokkal több információra, tehát annak 
hordozójára (könyvtári dokumentumpéldányra) van szüksége, mint a 
diáknak, ezért is jogos a megkülönböztetés.

Ebből is látszik, hogy a probléma mennyire összetett. Ráadásul a 
könyvtárat finanszírozó és egyéb működési feltételeit is meghatározó 
intézményvezetés az oktatói gárdából származik (ezért is tartom 
hasznosnak a nem pusztán oktatói kötődésű menedzsment előtérbe kerülését 
az új felsőoktatási törvényben!), saját előnyeit pedig senki sem 
szívesen nyirbálja, ami természetes. Viszont a fentebb vázolt koncepció 
(oktatói dokumentumvásárlás támogatása, a tárgyat oktató tanárnak a 
kötelező tankönyvekből, jegyzetekből, segédletekből saját tulajdonú 
példány biztosítása stb.) kiegyenlítheti az elvesztett kiváltságokat.

Minderről azért írtam ennyit, mert mindig hosszan írok :-) és remélem, 
hogy a kérdésről kialakított nézőpontok feltétlenül összehoznak 
bennünket a képzés hatékonyságának metszéspontján, hiszen ez biztosítja
- a munkaerőpiac elismerését, miként
- az elismerést a hallgató tudása, miként
- a tudást az oktatás és tanulás, végül
- ezek minőségét sajátos feltételrendszerük biztosítása - többek közt az 
oktatók és hallgatók dokumentumellátása.

Üdvözlettel:

-- 
Szabó G. Tibor szakinformátor, minőségmenedzser
Budapesti Gazdasági Főiskola Pénzügyi és Számviteli Főiskolai Kar
Zalaegerszegi Intézet Könyvtára * http://www.pszfz.bgf.hu/konyvtar
8900 Zalaegerszeg, Gasparich Márk u. 18/A, Tel.: 92/509-941
-----------------------------------------------------------------



________ Information from NOD32 ________
This message was checked by NOD32 Antivirus System for Linux Mail Server.
http://www.nod32.com