[KATALIST] impotenca meg nyesegetes

[Mikulás Gábor]

>Végül idecitálom (hogy stílszerű legyek) Giraudaux gyönyörű gondolatát:
>"Hasztalan kelünk ki a sastojásból, ha ketrecben cseperedünk fel."
>
>Üdvözlettel:
>Hornyák Gyula


-- Ha már állatos példáknál tartunk: Indiában a kiselefántok lábát rendre
leláncolják. Megtanulják: ha lánc, akkor nem mozdulhat el. Közben felnőnek,
s noha erejük megsokasodik, a lánc tudata nem engedi őket később sem
elmozdulni -- illusztrálta egy Belasco nevű pacák (bocsánat:
menedzsment-szakíró) a tanult tehetetlenséget. 

Ez számunkra -- feltételezésem szerint -- a közalkalmazotti lét és legalább
az utóbbi fél évszázad tovább dédelgetett "eredménye": 
1. A felettesektől való félelem miatti korlátozottság a cselekvésre, mely
konzerválja az aktuális helyzetet (kényelmes és kontraszelektált helyzetet
fenntartva a szakmai rezsim számára)
2. A jelen helyzetért a külső körülmények okolása (vö.: impotencia) mely
segít a felelősség-elhárításban.

A kettő nem meglepő eredménye a folyamatos piacvesztés (pl. csökkenő
használószám). 

Az eszmecsere korábbi gondolataihoz: a célravezető hozzáállást nem abban
látom, hogy megkíséreljük a környezetet meggyőzni saját kínálatunkról és
fontosságunkról (ez a felmérések szerint cseppet sem érdekli őket), hanem a
közösség igényeit feltárva és a közösség széles rétegeit bevonva velük
közösen(!) olyan szolgáltatásokat nyújtunk, melyre stratégiai igény van. Ami
pedig nem ezt szolgálja, azt mielőbb saját magunk töröljük el -- megelőzve a
fenntartók szakmaiatlan húzásait. 

Mikulás Gábor