Re: [KATALIST] Re: Vá: alapkôletétel

[Ungvary Rudolf]

Én boldog vagyok, hogy 1989-ben megérhettem egy szabad és demokratikus
Magyarországot, és annak különösen, hogy fokozatosan, évtizedek
alatt, mindannyian, kölcsönösen, magamat is beleértve,
megtanulunk egymás iránt tapintatosan fogalmazni, amikor
örömünknek és bánatunknak kifejezést adunk.
Az egészben a szabadság a legnehezebb, de derûlátó vagyok.
Tistzelettel
Ungváry Rudolf


> On Thu, 4 Apr 2002, Ungvary Rudolf wrote:
> > Önmagamban viszont kevésbé vagyok annyira biztos, ezért - hogy
> > esendõ elfogultságaimat a köz elõtt elrejtsem -  funkciókat nem
> > említettem volna, csak az örömömnek adtam volna kifejezést,
> > amiért legalább egy darab alapkövet leraktak.
> > Tisztelettel
>
>    Ugyancsak tisztelettel kell megjegyeznem, hogy valasztas ide vagy oda,
> a tobb mint 70 eve vart konyvtari alapko lerakasrol nekem Vorosmarty
> alabbi sorai jutnak eszembe:
>     "Rakjuk le, hangyaszorgalommal, amit
>   Agyunk az ihlett órákban teremt
>   S ha összehordtunk minden kis követ,
>   Építsük egy újabb kor Bábelét,
>   Míg oly magas lesz, mint a csillagok..."
>
>     --- s nem ezek:
>     "Miért e lom? hogy mint juh a gyepen
>   Legeljünk rajta? s léha tudománytól
>   Zabáltan elhenyéljük a napot?
>   Az isten napját! nemzet életét!..."
>
>     -- s meg nagyobb tisztelettel kerek mindenkit, hogy apr. 21-ig
> elegedjunk meg az osszes mediabol rankzudulo agymenessel, s a Katalisten ne
> ezzel foglalkozzunk ....
>  bg
>
>