Szót kérek

[Lengyel Zoltanne]

Kedves Kollégák!


Az OMIKK olvasószolgálati könyvtárosa vagyok, a tûzvonalból jelentkezem.
Április 25-én röppent fel az elsõ hír egy rejtélyes illegalitásban élõ
személy által. Azóta telnek-múlnak a napok, a hetek és még mindig a
"döntéselõkészítési" folyamatnál tart az ügyünk. 
Mindösszesen csak az nem világos, hogy mi képezi a szakmai(?) döntés
alapját és vajon választólagos, igen/nem között kell-e dönteni vagy valóban
többesélyes is lehet a dolog.
Még mindig nem látom tisztán (csak a magam nevében nyilatkozom), hogy a
szakmai átvilágíitástól - amit az OM, mint új fenntartó kezdeményezett
teljesen jogosan, hiszen a mai világban senki sem akar zsákbamacskát - hogy
jutottunk el addig, ahol most tartunk.
Olyan végzetes és javíthatatlan hibákat követett el intézményünk
szakmailag, hogy elsõ körben ilyen szélsõséges megoldáshoz kell folyamodni?
Amennyiben nem ennek a vizsgálatnak az eredményeképpen merült fel ez a
betagozódásnak nevezett szétzilálási folyamat, mégis milyen indokok alapján
nem folytathatjuk békésen mindennapi könyvtárosi munkánkat a jól bevált
formában.
Másrészt urambocsá' megkérdezték-e a változást kezdeményezõ illetékesek
mielõtt   sakk-mattot adnának azt az elenyészõ szereplõt az ügyben, amelyet
olvasónak/felhasználónak hívnak, hogy az õ érdekében elkövetett változtatás
valóban az õ érdekeit szolgálja, tükrözi-e. 
NEM, azt hiszem, ebben a kérdésben sem az intézmény jelenlegi használóit,
sem a potenciális haználói kör nem került bevonásra.
Szerény véleményem szerint egy ilyen méretû, mondhatnánk alapvetõ változás
esetén döntõ szerepet kellett volna hogy kapjon a felhasználók akarata,
kérdõíves vagy bármilyen jellegû igényfelmérés formájában.
Ezt utólag megteszem és megteszi az olvasószolgálat valamennyi munkatársa
szóban, hiszen valamilyen módon tudnunk kell, hogy olvasói szempontból
jogos igény-e az intézmény elköltöztetése avagy "szétbombázása". Sokkal
reálisabb képet kaphattunk volna, ha az olvasókat "békeidõben" és
viszonylag tárgyilagosabb szemlélettel kérdezhettük volna. Ezt ma már nem
tehetjük!!!
A könyvtárlátogatók pedig egységesen protestálnak, és attól tartok, hogy
nem is a végeredmény, hanem a módszer ellen "derült égbõl a gömbvillám
csapás" effektus ellen. Bizony, bizony szörnyen elégedetlenek, hogy nem
szólhattak bele  e fontos döntésbe és abban sem volt szavuk (különös
tekintettel az érintett hallgatói rétegre!), hogy szívesen vennének-e egy
diákcentrumot a könyvtár helyén. 
Ami leginkább megnyerte a tetszésüket, amint e röpke, nem éppen
reprezentatív értékû kérdezõsködésbõl kiderült a kétfajta intézménytípus
együttes mûködése az OMIKK épületében: a hagyományos könyvtári
szolgáltatásokat nyújtó régi/új OMIKK és a modern tanulóhelyeket is
biztosító diákcentrum.
Az egyetértõ aláírások szorgalmasan gyûlnek az intézmény falain belül és
kívül, ahol sokan vélik úgy, hogy az ország lenne szegényebb, ha eltûnne ez
a színfolt a palettáról. 
Az, hogy ez az épület alkalmas-e könyvtárnak egy újabb kérdéskört vet föl,
mindenesetre jó néhány évtizedig az volt. Aztán a következõ, ebbõl fakadó
problémám, hogy könyvtárnak nem felel meg, diákcentrumnak igen?!
MÁS
És még nem szóltam arról, hogy  komolyan vett gyûjtõköri együttmûködés is
van a világon, tehát nem föltétlenül kell összeköltözniük ahhoz bizonyos
intézményeknek, hogy költséghatékonyabban mûködjenek. Biztos, hogy két
külön-külön jól bejáratott, kialakított ügymenetet (BMGE ill. OMIKK) megéri
alapjaiban megbolygatni egy olyan szerkezetért, amelyet/amelynek
szolgáltatásait hosszú idõre visszavetheti a változás? 
Biztos, hogy az érdekházasság jó házasság? SAjnos a házasulandó felek, csak
képrõl ismerik egymást, és milyenek lesznek a gyerekek?
MÉGIS AZT MONDOM: 
- mint az OMIKK könyvtárosa, botorság lenne barátságtalan ellenszenvvel
viseltetni a BMGE-n dolgozó kollégák iránt, hiszen  fordított is lehetne
akár a helyzet,
- fontos lenne tudni, hogy miként vélekednek azok, akik némileg másképp
látják az eseményeket, hiszen a másfajta jogos szakmai érveken alapuló
álláspont is vihet elõre.
El kell, hogy bírja az ügy és ez a fórum.


Köszönöm kitartó és türelmet prõbáló figyelmeteket és várom megtisztelõ
hozzászólásotokat:

Lengyel Zoltánné (Gyöngyi)
OMIKK Olvasószolgálat