OMIKK - In memoriam?

[Tüske Zsófia]

Tisztelt Kollégák,

dicsérni jöttem az OMIKK-ot és nem temetni: a még élõ intézményt nem
elparentálni kellene a szakmának, hanem megvédeni az életét-létét.
1970 óta vagyok könyvtáros - egészen 1991-ig vállalati müszaki
könyvtárakban dolgoztam.
A nyolcvanas évek közepétõl fájdalmas változásokat kellett megérnem: a
nonprofit, de komoly kulturális értékeket elõállitó-megõrzõ könyvtárak
mellõzését, majd elpusztitását: a négy mûszaki könyvtár közül, ahol 21
évig dolgoztam, (MMG-AM, Prodinform, Épitéstudományi Intézet, Magyar
Divatintézet) ma már egy sincs meg. Kezdetben csak az inproduktiv
voltunkat nehezményezték: de a nyolcvanas évek közepétõl a könyvtárak,
ahol dolgoztam, mind árbevétel-kötelesek lettek. Sajnos az az évi
néhány százezer Ft árbevétel, amennyit "termelni" képesek voltunk, nem
volt elég a fenntartók szerint a gazdaságos üzemeltetéshez.
(Készitettem én már pénzért fénymásolatokat, folyóiratokról
tartalomjegyzéket, imádott Bauer Jóska fõnököm vezetése alatt,
szerkesztettem információs kiadványokat - ma már a megrendelõ gyárak sem
léteznek). Mindvégig az OMIKK volt az a centrum, ahol a mûszaki
információ a vasfüggöny ellenére szinte naprakészen hozzáférhetõ volt,
és a tudományos kutatás nélküle sehova sem juthatott volna.
Az utóbbi 20 év a kis könyvtárak gyilkosa volt: és nemcsak a kis
könyvtárak estek áldozatul a pénzcsinálás mindenhatóságának: tudok nagy,
integrált vállalati, de nyilvános közmûvelõdési könyvtár
elpusztitásáról, állománya szétszórásáról is, vezetõje súlyosan
szivbeteg lett a kulturális rombolás következtében. A jelenlegi
könyvtárak fenntartási gondjait sem kell ecsetelnem, ez a jelen idõ,
amelyben élünk. Valahogyan a kultúra, és az ezen a területen dolgozók
bérére az utóbbi tiz évben sosincs elég pénz. Sokat hivatkoznak manapság
Európára és a Nyugatra vezetõink. De vajon, mondjuk Londonban vagy más
európai országban elképzelhetõ lenne egy ilyen tudományos centrum
leradirozása és plázaszerû átalakitása? Vagy a könyvtáros társadalom
ilyen mértékû semmibevétele szakmai kérdésekben?
Mivel az elmúlt hetekben adatokat gyûjtöttem a budapesti felsõoktatási
könyvtárakban, tudom, hogy az itt dolgozók 91 %-ának felsõfokú
végzettsége van, és ezek 40 %-ának egyetemi diplomája. A fizetésük
pedig  (egy-két kivételtõl eltekintve) a legmagasabb fizetési
fokozatokban sem haladja meg a százezer Ft-ot, ami a minimális bér egy
multi cégnél dolgozó recepciós kislány esetében. Vajon még meddig
fokozható ez a társadalmi lebecsülés a (bármilyen pártállású) kulturális
kormányzás részérõl? Valamit szétverni, tönkretenni könnyû. Újra
felépiteni viszont ebben az esetben is, lehetetlen lesz. Tudom, a
közalkalmazott könyvtárosok közül sokan félnek véleményt nyilvánitani.
Nem kellemes a konfliktust felvállani, esetleg fenntartók szemében
népszerûtlenné válni, az állását is sok könyvtáros félti. De vajon 10-20
év múlva nem fogják az akkori könyvtárosok megkérdezni tõlünk azt, hogy
"miért hagytuk, hogy igy legyen"? Hát mi vagyunk a szakma: ne hagyjuk
elpusztitani az OMIKK-ot!
Tüske Zsófia
ELTE Jogi Kari kvt.