a Prostitucio Nelkuli Magyarorszagert Mozgalom levele a kepviselokhoz

[Prostitucio Nelkuli Magyarorszagert Mozgalom]

A Prostitúció Nélküli Magyarországért Mozgalom az alábbi
nyílt levelet intézte valamennyi országgyűlési képviselőhöz és
kormánytaghoz.


Tisztelt képviselő/miniszter Úr/Asszony !

A három hatalmi ágnak, valamint a társadalomnak a prostitúcióhoz
való viszonyulása, továbbá a prostitúcióból fakadó problémák
kezelése nagyban eldöntheti, hogy sikerül-e végre egy olyan
jogállamot megteremtenünk Magyarországon, amelyben mindenkinek
biztosítjuk az alapvető emberi jogokat.

A rendszerváltás óta sok tízezer nő vált áldozatává a prostitúció
kizsákmányolásából élő bűnözői köröknek - anélkül, hogy ezek az
igen súlyos, tömeges jogsértések a nyilvánosság előtt emberi jogi
problémaként jelentek volna meg.

A Prostitúció Nélküli Magyarországért Mozgalom alapvetően
elhibázottnak tartja a prostitúció 1999 óta folytatott kezelését,
mivel a hatóságok a gyakorlatban lényegében csakis a prostitúció
áldozatait, a prostituált nőket üldözik - holott a törvényhozás
a szervezett bűnözéssel szembeni fellépést ígért.

Magyarország ötven éve nem tett semmit a New Yorki Egyezmény
16. Cikke megvalósítására, mivel semmilyen szociális, gazdasági,
nevelési, egészségügyi intézményt vagy programot nem hozott
létre a prostitúció megelőzésére, valamint a prostituáltaknak
a prostitúcióból való kimentésére, a normális életviszonyokba
való beillesztésére, a prostitúción élősködő bűnözőkkel szembeni
védelmükre, és a tőlük való függésük felszámolására.

Az egész világon bebizonyosodott már, hogy a vigalmi negyedek
a pénzmosás és a rendőri korrupció legfőbb színterei, és a
bennük működő bordélyokat a legálisnak feltüntetett vékony
front mögötti illegális tevékenységek tartják fönn. Ez nem is
lehet másként, hiszen mindez a prostitúció belső természetéből
fakad. A gyorsan tönkremenő prostituáltak utánpótlását csak
a legkülönbözőbb kényszerítésekkel lehet biztosítani: nő- és
gyermekkereskedelemmel, szexuális erőszakkal, drogfüggéssel,
veréssel, zsarolással, emberrablással. Így feltehető a kérdés:
A bordélyok és vigalmi negyedek szorgalmazói tisztában vannak-e
azzal, hogy akarva-akaratlanul az alvilág érdekeit támogatják és
ezen körök cinkosai lesznek?

Egy az emberi jogokat elfogadó állam nem adóztathatja, továbbá
intézmények teremtésével nem segítheti azt, hogy bűnözők a nekik
kiszolgáltatott gyerekeket, serdülőket és felnőtteket szexuális
rabszolgaságba taszítsák, és intim testnyílásaikra redukált
tárgyként forgalmazzák.

A prostitúció 1999-ben bevezetett szabályai az önkormányzatokat -
minden tiltakozásuk ellenére - arra szorítják, hogy helyszínt
teremtsenek azon nők használatára, akiket erőszak-sorozatok
által, önálló akaratuk megtörésével szexuális önrendelkezésük
feladására kényszerítettek. Szeretnénk hangsúlyozni, hogy a helyi
önkormányzatokról szóló törvény értelmében mindez nem önkormányzati
feladat. Viszont önkormányzati feladat a törvény 8. §-a szerint a
közösségi tér biztosítása a közművelődésre, tudományos, művészeti
tevékenységre, sportra, feladat az egészséges életmód közösségi
feltételeinek elősegítése, a közbiztonság erősítése, az alapfokú
nevelésről, oktatásról, az egészségügyi, a szociális ellátásról,
valamint a gyermek és ifjúsági feladatokról való gondoskodás.

A prostitúció és a mögé rejtőző emberkereskedelem állami
intézményesítése helyett olyan törvénymódosításokra kérjük az
Országgyűlést, melyek:
1. Biztosítják a prostitúció szervezőivel, fenntartóival és
hasznának lefölözőivel szembeni szigorú fellépést, és ennek
érdekében betömik a hatályos Büntető törvénykönyv, valamint a
bírói és rendőrségi gyakorlat hézagait.
2. Véget vetnek a prostituáltak megregulázásának, zaklatásának
és rendőrségi üldözésének, egyúttal a New Yorki Egyezménynek
megfelelően segítik őket kényszerpályáik elhagyásában,
testi és lelki sérüléseik begyógyításában, emberi méltóságuk
helyreállításában, továbbá abban, hogy vissza tudjanak illeszkedni
a normális társadalomba.
3. Valamint olyan törvények meghozatalára kérjük a törvényhozókat,
melyek  részben közösségi felvilágosítás útján, részben közösségi
nyomás és szankcionálás révén alkalmasak arra, hogy megelőzzük,
illetve visszaszorítsuk a mások alávetésének és személytelen,
erőszakos használatának igényét, a prostitúciót fenntartó
úgynevezett kliensi keresletet- amiképpen ezt teszik Svédországban,
az USA-ban, és tervezik tenni ez év végétől Finnországban.

Mi kell a klienseknek? A nemzetközi adatok szerint a férfiak
mintegy tíz százaléka vesz igénybe visszatérően prostitúciót. Egy
biztos: A kliensnek nem partner kell, hanem feltétel nélkül
rendelkezésre álló, érzelmi befektetés nélkül bármire használható,
totálisan alávethető, tárggyá alacsonyított nő. Tévednek, akik
azt hiszik, hogy akár a zónákkal, akár a vigalmi negyedekkel
vagy a bordélyokkal megszabadulhat a társadalom egy krónikus
problémától. A kliensek nem csak a prostituáltakat fertőzik
meg nemi betegségekkel, de haza is viszik a más kliensek által
megfertőzött prostituáltak betegségeit is. A sokat emlegetett
"ellenőrzött körülmények" ugyanis, bármily abszurd is ez, nem
jelentik a kliens kontrollálását: se betegségeinek, se brutalitásra
való hajlamainak ellenőrzését. Ez pedig mind közegészségügyi,
mind emberi jogi szempontból feloldhatatlan és elfogadhatatlan
önellentmondás.
A lakosság nyugalmát nem a prostitúció szabályozása, hanem
visszaszorítása szolgálja. A bordélyok legalizálása és a vigalmi
negyedek létrehozása a nemzetközi tapasztalatok tanulságai
szerint hazánkban is oda vezetne, hogy bővülne a külföldről
hozzánk eladott prostituáltak felvevőpiaca, fellendülne a
szexturizmus, tehát még több külföldi kliens hurcolná be
hozzánk nemi betegségeit. A "legalizálás" elkerülhetetlenül
a prostitúciós piacnak a maffiák közötti felosztási harcát
váltja ki a már ismert kísérőjelenségekkel: például kölcsönös
leszámolások, robbantgatások. Fokozódna az erőszak a gyermekek
ellen. Akárhogyan is próbálkoztak eddig a világ országaiban a
prostitúció "legalizálásával", az eredmény mindig a "legális"
prostitúció méreteit nagyságrendekkel meghaladó, erőszakkal
szervezett illegális prostitúció, továbbá az ennek következtében
meghatványozódó rendőri korrupció, fegyver- és drogkereskedelem
lett.

Akik a luxusprostituáltak meggazdagodásaként és "unatkozó
háziasszonyok" könnyű jövedelem kiegészítéseként kívánják
definiálni a prostitúció alapproblémáját, és ekként kívánják
kezelni, azok tudatosan félrevezetik a társadalmat, és
cserbenhagyják a prostitúciót elszenvedők tízezreit. Mindenki
tudja, hogy Magyarországon a prostituált nők többsége állami
nevelőintézetekből, árvaházakból kerül ki, illetve gyönge családi
és társadalmi kapcsolatokkal rendelkezik. A nemzetközi adatok
szerint a prostituáltak mintegy nyolcvan-kilencven százalékának
a korábban elszenvedett rendszeres fizikai és szexuális erőszak
folytán károsodik az önbecsülése, a testével és személyével való
önrendelkezési képessége. A kliens ezzel a károsodással él vissza.

Az állam és törvényhozás az emberi jogok tekintetében nem mondhat
kétfélét állampolgárainak: gyerekeknek és felnőtteknek. Nem
mondhatja, hogy fontos, hogy mindenki vigyázzon testi épségére és
személyiségének integritására és ehhez az állam minden segítséget
megad, másrészt viszont vannak olyanok, akikre gyermekkorukban nem
tudtunk vigyázni: nem tudtuk megvédeni őket súlyos abúzusoktól,
ezért felnőttként is magukra hagyjuk őket. Nem védjük meg őket
azokkal szemben, akik vissza kívánnak élni velük, sőt legalizáljuk
és megadóztatjuk ezt a visszaélést, amit ezáltal társadalmi
normává is emelünk.

A meggyötört prostituáltak látványának falak mögé tüntetése nem
szünteti meg azokat a súlyos társadalmi problémákat, melyek a
prostitúciót kitermelik, és amelyek a prostitúció konzerválásával
tovább burjánzanak.

Kérjük, csatlakozzon mozgalmunkhoz. További információkért
látogassa meg honlapunkat: prostitucio.hu

a Prostitúció Nélküli Magyarországért Mozgalom részéről:


Adamik Mária, szociálpolitikus, Ombudsnő programiroda
Betlen Anna, közgazdász
Birtalan Balázs, író
dr. Botta Ádámné, marketing-kommunikációs szaküzemgazdász
Bálint Zsuzsanna, egyetemista
Cs. Kádár Péter, médiaszakértő
Csapó Ida, újságíró, tréner
Csillag Ádám, filmrendező
Elekes Irén Borbála, könyvtáros
Flaskay Éva, a Kék Vonal Gyerektelefonszolgálat vezetője
Forgács Zsuzsa, szociológus, történész
Fábián Katalin, politológus
Geresdi Zsolt, pszichológushallgató
Gosztonyi Ágnes, újságíró
Juhász Géza, jogvédő, Habeas Corpus Munkacsoport
Kalmár Gabriella, újságíró
Kemény Vagyim, szociológus
Kozma Blanka, szakközgazdász, Közéleti Roma Nők Egyesülete
Kurcz Éva, szociálpolitikus
Kuszing Gábor, fordító, lektor, pszichológushallgató
Kádár Endréné, nyugdíjas adminisztrátor
Kádár Irén Zsófia, csecsemő- és gyermekgondozónő
Lénárt Borbála, gyógypedagógus, áldozatvédő
Margit Patrícia, újságíró
Morvai Krisztina, büntetőjogász
Mélykuti Ilona, újságíró
Pásztor Erika Katalina, egyetemi adjunktus
Riczu Julia, ügyintéző
Rédai Dorottya, szellemi szabadfoglalkozású
Sajgál Rózsa, szociológus
Szabó Valéria, asszisztens
Szeverényi Vajk, régész
Sándor Bertalan, katolikus lelkész, Öt Kenyér Keresztény Közösség
  a Homoszexuálisokért
Sándor Erzsi, szerkesztő
Sándor Judit, jogász
Takács Mária, tanár
Varsa Eszter, a Közéleti Roma Nők Egyesülete tagja
Vásárhelyi Dániel, vállalkozó
valamint a Női Média Lobby és a Nők a Nőkért Együtt az Erőszak
Ellen Egyesület



////////////////////////

Prostitúció Nélküli Magyarországért Mozgalom
honlap     prostitucio.hu
email      info at prostitucio.hu

az emailt küldi:
Juhász Géza
06 30 9334601
3113353
geza at habeascorpus.hu