nyilatkozat

[Thun Eva]

-------- Eredeti üzenet --------
Témakör: nyilatkozat
Feladó: "Elekes Borbala" <borbala at oszk.hu>
Dátum: Wed, August 6, 2003 3:27 pm
Címzett: thun at gandalf.elte.hu

 2003. augusztus 3-án az aláíró kilenc személy Budapesten útjára
indította a Prostitúció Nélküli Magyarországért Mozgalmat. A
mozgalom célja a prostiúcióval kapcsolatos egyoldalú tájékoztatás
megtörése, a társadalom prostitúcióban nem érdekelt legalább 90
százaléka érdekeinek érvényesítése, a határozott fellépés a
prostitúció intézménye ellen. Az alapítók felszólítják az állami
vezetõket, hogy nyilvánosan foglaljanak állást: helyesnek tartják-e a
prostitúció használatát és intézményesítését.

Felhívjuk a magyarországi magánszemélyeket, társadalmi
szervezeteket és egyházakat, hogy csatlakozzanak a mozgalomhoz
és minden lehetséges fórumon fejezzék ki egyetértésüket az alábbi
nyilatkozattal:


Nyilatkozat

Felháborodásunkat fejezzük ki amiatt, hogy mindhárom hatalmi ág
megnyilvánulásaival és intézkedései révén folyvást egyoldalúan
tájékoztatja a lakosságot a prostitúció megítélésével és társadalmi
következményeivel kapcsolatban. Azon hamis alternatíva elé állít
bennünket, mintha kizárólag az utcai prostitúció és a bordélyházak
között választhatnánk.

Meggyõzõdésünk szerint a prostitúció intézménye
megkülönböztetõ, a nõket súlyosan diszkrimináló intézmény, mind
utcai, mind bordélyházi, mind minden egyéb formájában, az emberi
méltóság súlyos megsértése. E meggyõzõdés alapján áll az
Emberkereskedés és mások prostitúciója kihasználásának
elnyomása tárgyában kötött New Yorki Egyezmény is, amely közel
ötven éve van hatályban Magyarországon, de amelynek elveit és
elõírásait a magyar állam mindeddig nem juttatta érvényre. Sõt:
1999-ben a türelmi zónák létrehozására vonatkozó elõírással az
Egyezménnyel ellentétes törvényt és rendelkezéseket vezetett be.
Még az állampolgárok türelmi zónákkal szembeni ellenvéleménye
sem számít. Értetlenül állunk azelõtt, hogy e határozott tiltakozás
ellenére is csupán a szervezett bûnözõi körök és egy kilétét nem
vállaló szûk férficsoport érdekei érvényesülnek az egész
népességgel szemben.

Válaszút elõtt állunk: a Svéd modellt követjük-e vagy némely Dél-
Kelet ázsiai ország sorsára juttatjuk az országot. Svédország a
prostitúció felszámolásában és nem konzerválásában gondolkodik,
ezért a prostituáltat használó kliens oldaláról közelíti meg a kérdést:
az õ tevékenységét tiltja és bünteti. Dél-Kelet Ázsia szegény
országaiban legális a prostitúció, amely a gazdaság termelõ
szektorait maga alá gyûrve és elsorvasztva, tömegek számára vált
kizárólagos jövedelemforrássá. A prostitúció szabadsága ezekben
az országokban gazdasági összeomláshoz, járványügyi krízishez, s
a lakosság jelentõs részének testi-lelki, szellemi és egzisztenciális
elnyomorodásához vezetett. A prostitúció legalizálásával
Magyarország sem kerülheti el, hogy a nemzetközi nõ- és
gyermekkereskedelem felvevõpiacává váljon, a rendszeresen
pozitív példaként emlegetett Hollandiához hasonlóan. Hollandiában,
miként a prostitúciót legális tevékenységként kezelõ más fejlett
országokban is, az illegális, a menekülteket és gyermekeket
kizsákmányoló prostitúció minden mértékadó becslés szerint
többszörösen felülmúlja a legális keretek között mûködõ prostitúció
méreteit.

Felszólítjuk az Országgyúlés elnökét, a miniszterelnököt, a
belügyminisztert, az állampolgári jgok országgyûlési biztosát, a
legfõbb ügyészt, a Legfelsõbb Bíróság elnökét, az egyházakat, a
tudományos élet vezetõ képviselõit, a köztévék és a kereskedelmi
tévék elnökeit, a társadalmi szervezeteket, ezen belül különösen a  roma
érdekvédelem szervezeteit, hogy nyilvánosan foglaljanak
állást: helyeslik-e a prostitúció legalizálását, intézményesítését vagy
sem? Helyeslik-e, hogy nehéz helyzetben lévõ lányaink, nõvéreink,
hozzátartozóink számára a testi, lelki és szexuális önrendelkezésrõl
való lemondás kínálja a megélhetés útját?

Kérdezzük a nõket és a férfiakat, kérdezzük az egészségügyi és
oktatásügyi hatóságokat: tisztában vannak-e azzal, hogy a
prostitúciót igénybe vevõ férfiak jelentõs része családban,
párkapcsolatban élõ ember? Számításba veszik-e azt, hogy a
prostitúció iránt keresletet támasztó férfiak nem csak a
prostituáltakat, de a protitúció világától érintetlen feleségüket,
szerelmüket, barátnõjüket is megfertõzik az AIDS, a hepatitis és
más, szexuális úton terjedõ súlyos betegségek kórokozóival?
Elgondolkoztak-e azon, hogy milyen hatással van a prostitúció
igénybevétele, ez az emberi méltóságot sárba tipró gyakorlat a fiúk  és
lányok, a férfiak és nõk közötti kapcsolatok alakulására?

Meggyõzõdésünk, hogy a prostitúció kezelésének kérdése nem
pusztán rendészeti, bûnüldözési kérdés. A prostitúció súlyos
társadalmi problémák talaján jött létre, súlyos társadalmi
problémák éltetik. Az egész társadalom közös felelõssége a
szegénység, az elmaradottság, az etnikai kirekesztés, a
tájékozatlanság és a férfiak és nõk közötti hatalmi egyenlõtlenség
felszámolása.

Felhívjuk a közvélemény figyelmét, hogy az államnak nem feladata
kevesek személytelen szexuális késztetéseinek levezetését az
emberkereskedõk és prostitútorok javára, az erõszak, a
szegénység és a kirekesztettség áldozatainak rovására biztosítani.
Feladata viszont a 48 éve hatályban lévõ emberi jogi dokumentum,
a New York-i egyezmény minden elõírásának: a megelõzésre, a
rehabilitációra, valamint a bûnüldözésre vonatkozó
rendelkezéseinek a betartása.


Budapest, 2003. augusztus 3.


Adamik Mária, szociálpolitikus, Ombudsnõ programiroda
Betlen Anna, közgazdász
Elekes Irén Borbála, könyvtáros
Fábián Katalin, politológus
Forgács Zsuzsa, szociológus, történész
Juhász Géza, jogvédõ, Habeas Corpus Munkacsoport
Kozma Blanka, szakközgazdász, Közéleti Roma Nõk Egyesülete
Jogvédõ Iroda
Lénárt Borbála, gyógypedagógus, áldozatvédõ
Morvai Krisztina, büntetõjogász

------------- * -------------