muzeumi digitalizalas

[Gyorgyi Ákos]

>A múzeumi tárgy nem feltétlenül kiemelkedõ mûalkotás. Az is lehet, persze.
>De szeretne-e ön kb. 50 ezer edény oldaltöredéket megnézni a hálózaton
>(egyedi leltározású darabok)?
>vagy inkább megbízik a muzeológus
>szaktudásában, aki az érdemes darabokat kiválogatja, közzé teszi?
>Az állagmegóvás/fellelhetõség érdekében természetesen azokat a darabokat
is
>dokumentálni, fotózni (ergo, digitalizálni) kell, amelyet nem feltétlenül
>szánunk a nyilvánosság elé.

Szerintem a digitalizálás, dokumentálás után már nem lehet probléma, hogy
minden kikerüljön a net-re.
Nyilvánvaló a múzeológusok szaktudása is fontos, de ha tényleg tízezrével
vannak olyan töredékek, amelyekkel a múzeológusok nem tudnak igazán
foglalkozni, nem lenne jobb ha a nyilvánosság tanulmányozhatná őket, és ha
valami érdekeset találnának rajta, akkor esetleg még a szakértők figyelmét
is fel tudnák hívni rá?
Mindamellett biztos vagyok, hogy nem csak töredékek hevernek a
raktárakban...

>Ez persze nem jelenti azt hogy a jelenlegi helyzettel személy szerint
>elégedett vagyok.

Nyilvánvaló, hogy egyből nem lehet mindent megoldani, mindent gépre vinni.
Ehhez idő kell, és nagyon sok emberi energia belátom. Viszont az már öröm,
ha elindulnak a rendezés és a net nyilvánossága felé a dolgok.

Igazából amit féltek, és ami miatt az eredeti levelet írtam az, hogy nagyon
sok kulturális örökség mehet tönkre, illetve maradhat a háttérben az miatt,
hogy nem férnek bele a kiállítótermek négyzeméterkapacításába.
Biztos vagyok benne, hogy akkor is, amikor egy-egy múzeumrendezés , vagy
vendégkiállítás miatti szállítás van, bármennyire gondos a kezelő,
történhetnek és történnek is műtárgysérülések. Ezeknek a számát csökkenteni
lehetne a net segítségével.
Persze, lehet, hogy csak ábrándozás, amit leírtam...

Gy.Ákos